A viktoriánus kori Franciaországról és Angliáról sokaknak valószínűleg a gazdasági fellendülés, a gyarmatosítás és a fehér harisnyás királyok jutnak eszébe. Pedig ezen kor divatja egy kevésbé „pompás” és annál szomorúbb hóbort színtere és elindítója volt, melynek fő alkotóeleme a madártoll. Madarat tolláról mondás pedig ennek az időszaknak az ismertetőjele is lehetne.
Manapság a divat és a madártollak kapcsolata egy „laikus” számára kimerülhet a Rio-i karnevál képei közt megbúvó pávatollas táncosnők, a nagyapáink, dédapáink fekete-fehér képein megjelenő tollas kalapok, és az indián törzsfőnökök fejdíszeinek spektrumán.
XVI. század toll divatja
Ám ez gyenge szellő a XVIII. század toll-viharához képest. A XVI. században kerültek először divatba az úgynevezett toll kalapok, amelyek lényegében azok, amiknek gondoljuk: egy egyszerű (stílusában a korhoz passzoló) kalap, melyen ízlés szerint az alkotó elhelyez néhány madártollat. Ezek lehetnek 20-30, de akár 120 centiméter hosszú pávatollak is, vevői elvárás szerint. Vagyonos családok és magas rangú tisztek viselték ezeket általában. Igen, jól gondolják, a tollak nem egyszerű tyúk, vagy liba tollai voltak, hanem egzotikus madaraké, akiknek ugyancsak nem tett jót a francia gyarmatosítás. A vadászatuk megsokszorozódott a kalaptollak divatba jötte miatt, így az előtte jelentősen elterjedt fajok populációi hamar elfogytak mind Észak-, Kelet-, és Dél-Afrika, mind az Arab-félsziget területén. Az egyik ilyen egzotikus madár volt a strucc, amely az ezernyolcszázas évek végére kis híján teljesen eltűnt az említett területekről. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy 1807-ben körülbelül 509 kilogramm strucctollat importáltak csak Franciaországba, amely szám a század idusáig csak nőtt…
A változás szele: madarat vagy tollat
1860-ban történt változás, amikor is a vadonélő strucc-populáció mérete nem csökkent tovább. Habár nem azért, mert a tollkalap kiment a divatból vagy, mert más módot találtak annak helyettesítésére, hanem mert Dél-Afrika déli csücskén megjelent az első strucc-farm, amely így ki tudta szolgálni az európai divatházakat.
Ezt mindenki döntse el, hogy szerinte mennyire etikus, viszont az biztos, hogy segítette, hogy a kontinens futó-madara ne haljon ki végleg.
Beszélnek a számok. Mondhatnánk, hogy annyira divat lett a madártoll, hogy már-már ezüst árban ment, de ez nem lenne igaz. Ugyanis például a 1904-ben a kócsagok fehér násztollai (ugyanazon súly mellett) huszonnyolcszor voltak drágábban az ezüstnél. De az ár szorzójánál még nagyobb szám, hogy hány madárnak kellett ehhez elpusztulnia, bár mondjuk inkább azt, hogy hány madárt kellett ehhez megölni. Becslések szerint a „kis kócsag”-ok közül 5-200 millió egyedet öltek meg évente. Ez olyannyira nagy szám, hogy csak a mostani évtizedekre sikerült visszaállni a populációnak.
Kis kócsag
Még több madarat
Telt az idő és a főúri hóbort elterjedt a középosztály rétegeiben is. Ez még nagyobb vásárló piacot, ami még több madarat jelentett. A XIX. század közepén már a divatházak után az áruházláncok is árusították a különféle „madár-divat” termékeit. 1885-ben az év első három hónapjában 750 ezer kócsagbőr fordult meg a londoni aukción, amíg két évre rá már csak egy kereskedő adott el kétmillió darabot…
Ha a strucctollakat nem számítjuk 1870 és 1920 között tizennyolc-ezer tonna madártollat és madárbőrt importáltak csak az Egyesült Királyságba. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy kettőszáz millió madarat öltek le.
Frank Chapman, a XIX. század ornitológusa, a következőket figyelte meg. Egy sétája alatt, 700 női kalap mintegy háromnegyedén kitömött madár volt (ez egy másik példája volt a toll-kalapoknak, amikor a madár is helyett kapott, sok esetben egy kalapon nem is egy), a többit tollak díszítették. Ezek mind összesen negyven különféle madárfajból.
De akkor is a piac diktált. Olyan sok madarat öltek meg, hogy súlyosan kezdett csökkeni a számuk Amerikában is. 1903-ra harminckettő dollár volt egy uncia madártoll, amíg az arany unciája tizenhat dollár. Több az arany, mint a madár, mondhatnánk, de persze ez „költői túlzás”, attól függetlenül hihetetlen szám… ami csak nőtt. Az ár unciánként elérte a nyolcvan dollárt is.
Frank Chapman
Madarak védelme: Madárvédő Társaság
A madarak sorsát többen is meghatározták. Köztük is kiemelkedő volt például az angol Emily Williamson, aki 1889-ben megalapította a Madárvédő Társaságot (eredeti nevén a Society for the Protection of Birds-t). Ő és három madárvédő kollégája szövetkezett és kampány indítás után létrejött a Madárvédő Királyi Társaság (eredeti nevén a The Royal Society for the Protection of Birds) ami mára a legnagyobb vadvédelmi jótékonysági intézmény.
Az álmuk 1921-re lett valóság. Harminc év kemény harc, a kereskedelem és a nép toll-párti részével történő csata után törvényi tiltást vezettek be tollimportra az Egyesült Királyságban. Amerikában egy hasonló kezdeményezés 1918-ra lett törvény, melyet Harriet Hemenway és Mina Hall vezetett.
A toll-mizéria végére több indok is van. A legegyszerűbb, hogy a háború lesújtó ereje nem csak fizikai de lelki károkat is okozott, az emberek nem akartak annyira kitűnni a tömegből, a rikító színes kalapok nem illettek a kor hangulatához. Ráadásul az autó-láz fizikailag nem tette lehetővé, hogy nagy vigyázatot igénylő, igen terebélyes kalapokat hordjanak az emberek.
A legszebb, hogy az aktivisták miatti törvények korlátozták a tollhoz jutást. A legkézenfekvőbb pedig, hogy a divat változik. Sose lesz mindig ugyanaz a vagány, a divatos, a sikk. De tanulva a hibákból hátha a modern ember is felismeri, hogy a pusztítás megakadályozható, és véget lehet (ahogy lehetett is) vetni hogy a divatért eltűnjön több millió madár…vagy erdő…vagy tonna víz a Földről.
Az írás fő ihletadója és forrása volt a 24.hu ezen témájú cikke, amit a következő linken megtaláltok: https://24.hu/tudomany/2021/04/04/divat-madarak-termeszet/
Minden kis lépés fontos az újrahasznosítás terén, még a kis négyzetek is. A sok kis négyzetből lesznek a hatalmas dolgok. Ha szeretnél, ilyen és hasonló érdekes történeteket olvasni, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre.
Hírlevél feliratkozás
A Réthy Újrahasznosító Akadémia hírlevél olvasójaként az elsők között értesülhetsz különleges eseményeinkről, akcióinkról, érdekes információkról.
Leveleimre itt tudsz feliratkozni, egyszerűen a neved és az e-mail címed megadásával. A feliratkozást követően azonnal megérkezik a postafiókodba az a levél, melyben megtalálod azt a videót, melynek segítségével könnyedén elkészítheted te is ezt az ajándékot.
Réti Éva
a Réthy Újrahasznosító Akadémia alapítója
