Emlékeztek arra, hogy földrajz órán ezt mondta a tanárunk: A VILÁG NEGYEDIK LEGNAGYOBB TAVA, AZ ARAL-TÓ!
Persze ez már akkor sem így volt, hiszen az 1960-as évek óta folyamatosan csökkent a víz szintje, mert a gyapotültetvények öntézéséhez elterelt Amu-darja és Szir-darja már nem táplálta a tavat. A gyapottermesztő megalománia áldozatául esett az Aral-tó vize.
Képzeljétek el azt a családot, aki az Aral-tó partján, lakott/lakik és berendezkedett a halászatra. Születtek gyerekeik, voltak álmaik és egy átgondolatlan döntés következtében az egész életük megváltozott.
Itt van két kép a NASA felvételéből ez első 2000. augusztus 25-én készült a második 14 évre rá. Félelmetes hogy ilyen rövid idő alatt kiszárították a világ negyedik legnagyobb tavát!
Aral-tó 2000. augusztus 25.
Aral-tó 2014. augusztus 19.
Stílusos, „nagy kapacitású” tote
Az Aral-tó egykoron a világ negyedik legnagyobb tavának számított a maga 492 km-es hosszával és
290 km-es szélességével, melyhez gazdag élővilág párosult. A tó halban annyira gazdag volt, hogy a Szovjetunió halászatának 1/6 részét adta. Azonban az emberi tevékenység, a 20. század közepétől végrehajtott mezőgazdasági és ipari fejlesztések hatására, az Aral-tó szinte teljesen kiszáradt, így az ázsiai csoda szinte eltűnt a Föld színéről.
Ezzel az Aral-tó a világ egyik legnagyobb szemmel látható környezetvédelmi katasztrófája.
A mai Üzbegisztán és Kazahsztán területén lévő belső víztömeg története hosszú időre nyúlik vissza. Az őskorban és középkorban is fontos kereskedelmi útvonalak mellett feküdt, így hatással volt a régiók gazdaságára. Akkoriban sok csapadék esett a vidéken, a tó környéke mindig nedves volt, amely segítette a mezőgazdasági munkákat, míg vízében a halászat jelentős szerepet játszott. Környezetének pusztulása a Szovjetunió tevékenységeivel kezdődött. A körülötte lévő mezőgazdasági területek nem kaptak elég csapadékot, ezért az öntözés érdekében csatornákat ástak, melyek a tóból a szárazabb területekre vitték a vizet. Ennek másik módja volt, hogy a tavat tápláló folyókat irányították a gazdaságilag fontosabb területek felé, amely óriási károkat okozott.
Alig pár év alatt az Aral vízfelszínének 90%-a eltűnt, a vízszint 20 méterrel csökkent. Az Aral-tó vízszintjének csökkenése katasztrofális hatással volt a környezetre. Az eredeti édesvízi ökoszisztéma teljesen összeomlott, és az Aral-tó vízének sósabbá válása miatt a halak és a növények elpusztultak. Ez az ökoszisztéma változás mind az állatokat, növényeket, mind a körülötte élő embereket sújtotta. Kevesebb ennivaló és munkanélküliség a környék lakóira szegénységet, éhínséget, jelentős életminőség romlást hozott. Ehhez hozzájárult, hogy a környéken egyre magasabb lett a légköri por koncentrációja.
Összegezve, a tó eltűnésével magasabb lett a megbetegedések száma, vízimadarak, halak, hüllők tűntek el, a por lerakódásával romlott a talaj minősége, amely által csökkent az élelmiszertermelés.
Megnehezedett az élet a korábban virágzó Aral mentén.
Az Aral-tó vízszintjének csökkenése miatt az érintett országok közötti vízhasználati vita alakult ki. Az egyre szárazabb mezőgazdasági területek miatt a gazdálkodók kénytelenek voltak áttérni a só tűrő növényekre, ami még tovább rontotta a talajminőséget. Az Aral-tó környékén élő emberek elszegényedtek és elhagyatottá váltak, amelyre csak még jobban rátett a súlyosbodó légúti megbetegedések problémája.
Megoldások
Az Aral-tó problémájának kezelésére az évek során több megoldást is keresettek. Az egyik megoldás a Nagy Kazahsztáni Csatorna építése volt, amely lehetővé tette, hogy a Kazahsztán északi részén található Irtis folyó vizét az Aral-tóhoz vezessék. Azonban ez a megoldás nem oldotta meg teljesen a környék problémáit. Az, hogy a jelenség visszafordíthatatlan, azt még nem tudjuk. A jelenlegi helyzetben a kormányok próbálják megtenni a lehetetlent. A környezet ember általi pusztításának visszafordítását. Amit a természet évmilliók alatt megalkotott, a 20. században évek alatt lerombolták. Ezt kéne visszafordítani, csak nem évmilliók, hanem évtizedek alatt.
Az Aral-tó esete az egyik legszembetűnőbb példa a környezeti válságra, és arra, hogy az emberi tevékenység hogyan tud súlyosan károsítani a természetet.
A kép a 2021.-es Tiszai PET Kupán készült, ahol a Tiszát próbáltuk megszabítani a szemetétől.
Az Aral-tó problémája felhívta a figyelmet arra, hogy fontos az élővilág megőrzése és a környezetvédelem támogatása. Támogassuk a környezetvédelmet, hogy ne legyen több példa mint a fentebb említett. Ahol egykoron a gyönyörű táj uralt mindent, ott néhány gondatlan döntés miatt a szegénység, betegség, pusztulás lett a mindennapos.
Az emberiség történetében sok-sok olyan választás, volt, mely fajokat pusztított ki, mely megváltoztatta az adott terület élővilágát. Lehet, hogy tudtál róla, de az is lehet, hogy nem! Ha szeretnél, ilyen és hasonló érdekes történeteket olvasni, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre.
Hírlevél feliratkozás
A Réthy Újrahasznosító Akadémia hírlevél olvasójaként az elsők között értesülhetsz különleges eseményeinkről, akcióinkról, érdekes információkról.
Leveleimre itt tudsz feliratkozni, egyszerűen a neved és az e-mail címed megadásával. A feliratkozást követően azonnal megérkezik a postafiókodba az a levél, melyben megtalálod azt a videót, melynek segítségével könnyedén elkészítheted te is ezt az ajándékot.
Réti Éva
a Réthy Újrahasznosító Akadémia alapítója
